Negyvenöt éves a kórház
Immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg november 6-án a Jávorszky Tudományos Napot, amely a váci Jávorszky Ödön Kórház 45. születésnapi ünnepségével vette kezdetét. A Madách Imre Művelődési Központ színházterme szinte zsúfolásig megtelt az ünnepelt orvosokkal, nővérekkel, egykori és ma is aktív dolgozókkal. Fördős Attila váci polgármester megtiszteltetésnek nevezte, hogy köszönthette a születésnapját ünneplő intézmény dolgozóit. A kórház első orvos igazgatója, dr. Korona Árpád ünnepi beszédében a bölcsember szakmai kifinomultságával elemezte az egészségügy helyzetét, miközben meghatódottan szólt egykori kollégáihoz. Sámoly György főigazgató gyertyagyújtással emlékezett a kórház elhunyt dolgozóira. Már az intézmény előcsarnoka is arról árulkodott, hogy különleges, ritkán megismételhető eseményre érkeznek az ünnepeltek, akiket a Jávorszky Ödön Kórház és a Váci Levéltár munkatársai szakmai igényességgel szerkesztett kiállítással fogadtak. Több évszázadra visszatekintő korhű dokumentumok, a kézzel írott betű szépségéről is árulkodó orvosi feljegyzések, Kisvárday Ignác városi orvos 1811-ben keltezett beszámolója a napóleoni háborúk alatti orvoslásról, dr. Argenti Döme végrendelete, orvosi pecsétek az ezerhétszázas évektől napjainkig, a kórház közel fél évszázados fejlődése, gyógyító tevékenysége a Váci Hírlap és a Váci Napló elsárgult papírlapjairól üzent a mának. S még hosszasan lehetne sorolni a gyógyító emberek több évszázadon átívelő áldozatos munkájáról hírt adó, az utókornak példaként szolgáló féltve őrzött relikviák sokaságát, melyek a múlt és a jelen orvosai, nővérei előtt tisztelegnek. A köz megbecsüléséről, az orvosok, ápolók áldozatos munkájának elismerésének fontosságáról beszélt köszöntőjében Fördős Attila, Vác polgármestere. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy a kórház közösségét köszönthette, melynek tevékenységét nagyra becsüli. A kórház névadójáról, Jávorszky Ödönről, kedves, személyes élményekkel is átszőtt gondolatokkal emlékezett meg. Rövid összehasonlítást tett a nyugat-európai és magyar társadalom egészségügyi állapotáról, mellyel kapcsolatban kijelentette: nyolc percenként szív- és érrendszeri, fél óránként daganatos megbetegedések következtében elhalálozik egy magyar állampolgár. – Ezért minden pillanatot és lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy egy ilyen konferencia alkalmával is történjen egy szakmai összegzés. Ha csak egy picit is lehet ezeken a szomorú statisztikai számokon javítani, akkor már volt értelme annak, hogy ilyen szép számmal összegyűltek, és elhangzanak különböző szakmai előadások – tette hozzá. Fördős Attila a városi önkormányzat nevében köszönetet mondott a kórház valamennyi dolgozójának önfeláldozó gyógyító munkájáért. A polgármester bejelentette, hogy az intézmény öt dolgozóját külön elismerésben részesítik 45 éves áldozatos munkájukért, akiket név szerint felsorolt: dr. Zsarnóczay Angéla, dr. Kiss Terézia, dr. Illés István, dr. Juhász Béla és dr. Kovács István. A folytatásban a kórház első orvos igazgatója, dr. Korona Árpád mondott ünnepi köszöntőt, melyet így kezdett: „Jó, ha őrizzük az ereklyéket és a hagyományokat”. Majd arról beszélt, hogy az utódok megőrizték a kórház jó hírnevét, akik dacolva minden praktikával, „küszködve minden meg nem valósult ígérettel”, elszenvedve az intézményi túlhajszoltságot, az otthoni nehézséget, kitartottak, végigjártak azt a rögös utat, melyet egészségügyi szolgálatnak hívnak – mondta nagy elismeréssel a hangjában dr. Korona Árpád, aki szerint mindezt azért vállalják, mert „ég bennük az emberszeretet, a hívatás tudat”. – Változnak az idők, s változott a kórház is – mondta a kilencvenedik életévéhez közeledő főorvos, aki e gondolat kibontásaként lendületesen sorolta az elmúlt öt év fejlődését, a kórházi pavilonok felépítését, a műszerpark gyarapodását. Az egészségügy helyzetére utalva, miszerint át kell alakítani az egészségügyet, vagy a jelenlegi állapotot kell megőrizni: Vajon kinek van igaza, a változtatónak vagy a megőrzőnek? – tette fel a kérdést. – Ne hibázzunk, kívánom jó szívvel – mondta az ünnepi szónok, aki befejezésül a betegek és a maga nevében hálával és szeretettel köszöntötte a 45 éves kórházat. – Szívből óhajtom, hogy boldoguljon. Legyen sikeres a gyógyításban és a tudományos munkában. A tudományos törekvéséket jól illusztrálja a most következő veretes program. Végül hadd kívánjak kitartást, töretlen lelki erőt és bizodalmas reménységet mindnyájunknak. Az intézmény első orvos igazgatójának ünnepi beszédét vastapssal fogadták az egykori kollégák. – Számos emlék és élmény él bennünk ezen a napon, hiszen sokan részesei voltak az eltelt évtizedeknek, még többen az elmúlt esztendők változásainak – mondta Sámoly György, a kórház főigazgatója. – Ez az alkalom a tudományos előadásokon túl a letűnt időről is szól, barátainkról, kollégáinkról, hétköznapjainkról, szomorú és vidám pillanatokról, kilátástalanságról, sikereinkről, de elsősorban ezen évek összes szereplőiről. Azokról, akikről gondoskodtunk, akiken segítettünk és mi rólunk, akik ezt tettük. |
A főigazgató ünnepi köszöntőjét Dsida Jenő Gyertyaláng című versének két sora köré fűzte: „Gyertya vagyok az éjszakában, fényért harcoló törpe bajnok.”
A gyertyaláng a fény szimbóluma, amely végigkíséri az embert az életen – mondta, majd a színpadon fénylő, Vác városára jellemző barokk házikók „üzenetét” osztotta meg a hallgatósággal: „szimbolizálják a kórház egyes osztályait, szakrendeléseit, azok egymásmellettiségét, és az osztályok törekvéseit arra, hogy melegséget és biztonságot nyújtsanak a betegek- és a kórház dolgozói számára. A házakban égő sok kis láng az erőt, a tenni akarást jelképezi, ami önmagában nem lehet eredményes, csak egyesült erővel. Én az egyesült, közös erőt szeretném most jelképezni” – hangsúlyozta Sámoly György, majd lángra lobbantotta a kórház közösségét szimbolizáló gyertyát az elhunyt dolgozóik emlékére.
Az emlékezés megható percei után vette kezdetét a tudományos szakmai előadássorozat.
Forrás: Dunakanyar Régió