In memoriam Székely Ákos (1964. április 23. – 2019. december 4.)

 

Székely Ákos 1964-ben Budapesten született. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett 1982-ben, majd 1988-ban általános orvosi diplomát szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Édesapja, Dr. Székely Zsigmond nyomdokaiba lépve a sebészeti pályát választotta, 1988-tól 2007-ig a Szent Rókus Kórház Sebészeti Osztályán dolgozott; 1992-ben szakvizsgázott. Az osztály bezárása után 2007-től adjunktusként, majd 2015-től főorvosként a korábban édesapja által vezetett Flór Ferenc Kórház Sebészeti Osztályának munkatársa volt. 2016-tól az MST Alapítvány a Magyar Sebészet Fejlődéséért Kuratóriumának tagja volt. 2016-ban sikeresen pályázta meg a váci Jávorszky Ödön Kórház Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosi állását. Hazai kongresszusokon résztvevőként és előadóként is szerepelt, ill. több hazai és külföldi továbbképzés hallgatója volt. Így szerzett először elméleti tudást, majd gyakorlati tapasztalatot a haladó laparoscopia területén is, melyet Vácra érkezve új kollégáinak is átadott, ill. tovább fejlesztett.

Színes, sokoldalú személyiség volt. A szakma szeretete mellett fontos volt számára a sport, szeretett utazni, olvasni, szerette a filmeket, a jó ételeket. Két házasságából két fiúgyermeke született, kisebbik fia idén érettségizett, nagyon büszke volt rá, hogy magas pontszámmal sikerült bejutnia a Corvinusra. Második feleségével 21 év boldog házasságból 20 évet éltek Dunakeszin, a Duna-part közelében. A víz, az evezés, az úszás, a futás mindig megnyugtatta. Rendszeresen kerékpárral járt munkába és mindig korán, 6 óra előtt érkezett.

Osztályunkat demokratikus szellemben vezette, szakmai kérdésekben, egy-egy nehezebb esetet illetően, ill. az osztály életét érintő ügyekben igyekezett közös álláspontot kialakítani, ill. részt vett az ügyeletekben is. Mindig védte beosztottjai érdekeit, a fiatalok szakmai fejlődését támogatta, segítségére, tanácsaira éjjel-nappal számíthattunk. Pedagógiai módszere, eszköze a dicséret volt, mely inspirált minket. Jó humorérzékű, vidám személyiség volt, fontos volt számára, hogy az osztályon jókedv legyen. Ugyanakkor érzelmes ember volt, az osztályt ért támadásokat, konfliktusokat mindig nagyon mélyen élte meg, a „szívére vette” a problémákat, valószínűleg ez is hozzájárult korai, tragikus halálához.

Amikor beköltözött a szobájába, a szekrénye ajtajának a belsejére ragasztott egy „Tanuló vezető” matricát. Azt mondta, azért kell, hogy emlékeztesse, hogy soha ne hagyja abba a tanulást és soha ne gondolja azt, hogy ő már mindent tud.

Ákos! Az örökséget, melyet ránk hagytál igyekszünk megőrizni és tovább vinni! Az űr, ami utánad maradt, sokáig meg fogja határozni az életünket. Hiányozni fogsz, még nagyon sokáig!

 

A váci sebészeti osztály orvosai, kollégáid, barátaid

Vác, 2019.12.18.